Zenélni csodálatos dolog, mindig is nagyon szerettem, és valószínűleg a halálomig az életem szerves részét fogja képezni. Több hangszeren is játszom, bár az is igaz, hogy nem azonos szinten, viszont hasonló lelkesedéssel. Ugyanannyira rajongok a basszusgitáromért mint a szaxofonomért, vagy az elektromos dobfelszerelésemért, csakhogy amíg az előbbiekkel bármikor színpadképes szinten vagyok, addig az utóbbit legfeljebb magamnak csépelem otthon, emberek elé nem állnék ki vele. Még akkor sem, ha nem csak magamnak gyakorolgatnék rajta, amikor kedvem tartja. Zenekarom is van, akikkel havi egyszer-kétszer összeülünk próbálni, netán ha van lehetőség, akkor fel is lépünk itt-ott a klasszikus jazzdalokból álló repertoárunkkal. Mindig nagyon igyekszem ilyenkor óvatosan szállítani a hangszereimet, vigyázni rájuk, és amióta megtudtam, hogy a lakásbiztosítás kiterjeszthető vagyontárgyakra is, azóta akkor is nyugodt vagyok, amikor nincsenek velem.
Azelőtt, mielőtt elmagyarázták volna nekem a lakásbiztosítás nyújtotta lehetőségeket, teljes mértékben egy hamis biztonságérzetbe ringattam magam. Úgy voltam vele, hogy ha bármi történik is, a biztosítóm megtéríti a kárt. Csakhogy az élet nem ilyen egyszerű és kiszámítható forgatókönyvet ír, bár szerencsére ebben az esetben nem velem történt a baj. Arra viszont jó volt, hogy kinyissa a szememet. Az egyik próba alkalmával a trombitásunk késve érkezett meg, és nagyon bosszús volt. Kérdeztük, hogy mi a baja, és elmondta, hogy betörtek hozzá. Csomó mindenét ellopták, többek között a trombitáját is, és most kénytelen volt hangszert kölcsönözni, hogy egyáltalán el tudjon jönni. De ez gusztustalan, és ráadásul hamis is, mert rosszul van beállítva, szóval ha néha a zene alól vastag káromkodást hallunk, akkor ne lepődjünk meg. Ráadásul a biztosítása csak az ajtócserét fedezi, mivel abban keletkezett kár, és a lakásbiztosítás nem volt kibővítve vagyontárgyakra is.
A dobosunk a homlokára csapott, hogy ekkora szarvashibát hogy lehet elkövetni. Mivel ő már dolgozott biztosításokkal, így számára egyértelmű a dolog, de más esetleg tájékozatlan lehet, többek között én is az voltam eddig, hiszen ha nem magyarázza el, hogy a lakásbiztosítás alap esetben csak az épületben esett károkra vonatkozik, akkor még ma is tudatlan lennék. Állította, hogy igenis lehet találni olyan társaságot, ahol anélkül lehet széles körű lakásbiztosítást kötni, hogy egy vagyont rá kéne áldozni, említette is, hogy szerinte melyik ebben a kategóriában a legjobb. Ez erősen elgondolkodtatott, így amikor hazaértem, az első dolgom volt előkeresni a saját biztosítási kötvényemet. Megdöbbentem, mert nem csak, hogy elavult volt már, hiszen vagy tíz éve kötöttem, de a dobosunknak igaza volt: valóban nem terjedt ki semmilyen értékemre.
Másnap az egyik első dolgom volt utánanézni az ütősünk által a figyelmünkbe ajánlott lakásbiztosításnak, és el kell, hogy ismerjem, igaza volt, amikor azt állította, hogy kedvező áron lehet igen előnyös szerződést kötni. mivel a régi biztosításom évfordulójáig még volt két hónap, így időben el tudtam indítani annak a lemondását, és bár egy rövid ideig két díjat kellett, hogy fizessek, de megkötöttem az újat is, kiterjesztve a vagyontárgyaimra is, különös tekintettel a hangszereimre. Egy hónap plusz díj belefér, de hogy pótolni kelljen a kiesett hangszereket? Azt sajnos nem engedhettem meg magamnak, és ha velem is hasonló történne, akkor nagyjából abba is hagyhatnám a zenélést. Ezért jó, ha más kárán tanulhat az ember és nem a sajátján. Így, hogy a lakásbiztosítás már ki van terjesztve a hangszereimre is, sokkal könnyebb szívvel hagyom otthon őket, mert tudom, hogy ha hasonló helyzetbe kerülnék, akkor az új biztosító már azt a káromat is kifizetné idővel, és lenne esélyem újakat venni.