Hangoltam volna, de a húr harmadszor is lecsúszott a hangról, mielőtt a második akkordig eljutottam. Kint harmincnégy fok volt, bent a tanya nagyszobájában alig kevesebb, és a gitár nyaka úgy dolgozott a párában, mint egy élőlény.
Az ilyen nyarakon értem meg, hogy a fa nem befejezett anyag. Reagál a levegő nedvességére, a hőmérséklet ingadozására, arra is, hogy nyitva hagytuk-e éjszakára az ablakot. Aki csak fűtött lakásban játszik, annak ez soha nem tűnik fel. Aki viszont júniustól augusztusig vidéken tartja a hangszerét, az havonta újratanulja, hogy mennyit mozdul egy nyak, és mennyire másképp szólal meg ugyanaz a test augusztusban, mint áprilisban.
Aznap délután feladtam a hangolást, kivittem egy széket az eresz alá, és onnan néztem, ahogy a szél végigmegy a fűben a fák alatt. Régen ez a látvány megnyugtatott. Akkor már nem.
Az a fű a fák alatt akkorra már a nyaram legnagyobb terhe lett.
A gyümölcsös nagyjából egy hektár, öreg almafákkal és néhány szilvával, és a fű alattuk gyorsabban nő, mint bárhol máshol a telken. A régi, tologatós gépemmel három délelőtt ment egy kör, és mire a végére értem, az elején már újra kezdhettem volna. Júliusban egyszer kihagytam két hetet, és utána a gép csak túrta maga előtt a rendet, a kések alatt összeállt a nedves fű, a kidobó eldugult, és fél óránként állhattam neki kitisztítani.
A szomszédom, aki a domb túloldalán tart birkákat, nyáron végig gépezik valamit az udvaron. Ő szólt, hogy nézzem meg a Péter Láncfűrész kínálatát, mert ott a kategóriákhoz rendes gépészeti leírás is tartozik, nem csak fényképek. Először én is úgy indultam neki, ahogy a legtöbben: beírtam a keresőbe, hogy fűnyírók fűnyíró traktorok, mert magam sem tudtam, hogy egyáltalán melyik kategóriát keresem.
A tanulság az volt, hogy a kategória a területből következik. Az én esetemben a gyümölcsös alatti nyílt rész az oldalkidobós gépek világa, mert ott a nyesedék nyugodtan a helyszínen maradhat, és nem kell megállni a gyűjtőkosár ürítése miatt. Aki tiszta, nyesedékmentes pázsitot akar, annak a gyűjtős gépek valók, a hátsó kosarat a vezetőülésből, egy karral üríti. A ház körüli részen viszont, ahol a virágágyások és a tuják között kell manőverezni, egészen más logika érvényes, ott a helyben forduló, nullafordulókörös gépek fordulékonysága számít. Ezt a különbséget a fűnyírók fűnyíró traktorok kategóriaoldalán értettem meg végre rendesen.
A szomszéddal a kerítésnél beszéltük ezt végig, két nyári este alatt. Ő azzal érvelt, hogy a gyümölcsös alatt a levágott fű nem szemét, hanem takaró, mert a hőségben segít megtartani a nedvességet a fák tövénél. Nálam ez addig fel sem merült, mert a szemem előtt mindig a rendezett, csíkos pázsit képe lebegett, pedig a mi telkünkön ilyen soha nem is volt. Ahogy ezt elengedtem, a kategóriák között is sokkal könnyebb lett választani, mert onnantól nem a látvány, hanem a munkaidő lett a mérce.
A hajtásnál sem a márkanév döntött, hanem az, hogy a fák között hányszor kell irányt váltani. A szíjas hajtásnál megállsz, kart váltasz, aztán mész tovább, a hidrosztatikusnál a menetpedállal fokozatmentesen szabályozod a sebességet és az irányt. Aki egy sík focipályát nyír, annak mindegy. Aki almafák között kanyarog, annak nem.
A vásárlás körüli dolgokat is előre tisztáztam, mert nem szeretem a meglepetéseket. A gépeket be lehet üzemelve házhoz kérni, de személyesen is át lehet venni Tarcalon, hétköznap 13 és 16 óra között. Nekem ez jött ki jobban, mert az apósom autóján úgyis arra megyünk minden nyáron.
A gitár azóta is ugyanúgy elhangolódik minden júliusban, ezen a Péter Láncfűrész sem tud segíteni. A különbség annyi, hogy most már délután is marad kedvem elővenni, mert nem a fű gondozásával telt el az egész hetem, hála a profi segítségnek.