Emlékszem, hogyan éreztem magam az első randevú előtt. Féltem, de izgatott is voltam, és valójában nem is akartam ezt az egészet. A közös ismerőseink erőltették a dolgot: szerintük “összeillünk, és éppen egymás típusai vagyunk”. Én nem igazán hiszek ebben, de gondoltam, minél hamarabb letudom a dolgot, annál hamarabb szabadulhatok a nyaggatástól.
Egy laza vacsora volt a program a közeli házias stílusú étteremben, ezért igyekeztem csinosan, de kényelmesen felöltözni. Épp ezért ért váratlanul, amikor kinyitottam az ajtót, és egy nyakkendős – egyébként nagyon is helyes – férfi állt az ajtómban. Kicsit lazábban képzeltem el az estét. Ekkor már gyanút is foghattam volna, de nem. A későbbiekben azonban rá kellett jönnöm, hogy zenész barátom lényegében csak a hegedűjéről tud beszélni. Először érdekelt a téma, aztán már untam. Nem is tudom, miért mentem bele egy következő randevúba, de talán akartam még egy esélyt adni a dolognak, ha már a barátaink is ennyit fáradoztak a dolgon.
A második randi lényegében ugyanúgy zajlott, mint az első: totál eltérően öltöztünk fel a programhoz, és rengeteget beszélgettünk a hegedűkről! Ezúttal azonban azt vettem észre magamon, hogy érdekel a téma. Sokkal nyíltabban tudtunk már beszélgetni, és az is kiderült, hogy személyes és családi okból ilyen fontos neki a téma. Ez így már rendben volt, hiszen alapvetően szeretem a komoly zenét, zongoráztam anno 6 évig. Felismerem a hangszereket, és tudok hozzájuk kapcsolódni. Viszont azt is szeretem, ha egy ember sokoldalú… Így elég szkeptikus maradtam a következő találkozót illetően. Szokásosan az én döbbenetemmel indult a program, de ezúttal más volt a kiváltó ok.
Az ajtómban egy talpig motoros ruhába öltözött férfi állt – igen, kicsit el kellett gondolkodnom azon, hogy egy és ugyanaz az ember van most itt, aki az előző randevúk alkalmával is. Egy bukósisakot nyomott a kezembe! Ezúttal én öltöztem túl… Elmosolyodtam, és kíváncsi voltam a folytatásra. Olyan utakon mentünk, ahol kevés az autó, nincs forgalom. Az adrenalin az egekbe repített, de valahogy biztonságban éreztem magam. Olyan könnyedén vettük a kanyarokat, és annyira kellemes tempóban haladtunk! Végül egy piknik helyszínre érkeztünk, ahol nem volt vitás: ki kellett kérdeznem erről a hatalmas váltásról.
Ezúttal a motorozás lett az este témája. Elmesélte, milyen nehezen szerezte meg a jogosítványát annak ellenére, hogy fantasztikus oktatója volt. Azt mondta, a tanulás és a jogsi megszerzése nem az oktatón múlt, hanem rajta. Minden tudást megkapott, a gond csak az volt, hogy ő már régóta a messzeségbe vágyott, a szabad utakra, így a rengeteg szabály eléggé megnehezítette a dolgát. Mostmár persze tudja, hogy ezek fontosak, és mindig ügyel az utakon. Kérdeztem, honnan tud ennyi mindent a motorok és a jogosítványok típusairól? Erre megmutatta a telefonján annak a cégnek az oldalát, akiket azóta is javasol a motorozni vágyóknak: https://motorjogositvany.com/kategoria. Itt a kategóriaváltástól kezdve az összes fontos szabályon át a kedvezményekig minden megtalálható. Ez tetszett. Az egész motoros dolog. Az este csodásan telt, és a randevúk azóta is folytatódnak.
Egyébként azért is volt nagyon aktuális számomra a motorozás, mert az öcsém ép azt vette a fejébe, hogy leteszi a jogosítványt valamilyen motorra, és közben gyűjt rá pénzt, hogy vehessen magának egyet. Mondanom sem kell, az egész család aggódik. Én azért szeretném támogatni ebben valamilyen módon, úgyhogy boldog voltam, amikor ez a lenyűgöző férfi átküldte nekem azt az oldalt, amit ő maga is megbízhatónak talált: https://motorjogositvany.com/kategoria Ezzel már bátran oda mertem állni az öcsém és a családom elé, hiszen itt minden információt egy helyen megtaláltunk a különböző fajta motor- és jogosítványtípusokról. Azért így mégiscsak tájékozottabban vághat bele a terveibe a testvérem!