A zongorázás az életem része

Kiskoromban a szüleim beírattak zongoraórára. Nagyon élveztem, már akkor is tetszett, hogy karácsonykor a nagyi olyan szépen zongorázott és örültem neki, hogy a szüleim észrevették, hogy ez nekem mennyire tetszik és beírattak. Ugyan zongorát nem vettek egyből, mindig a zenesuliban volt a különóra, ahol mindent megtanítottak az alapoktól. Igaz, az elejét kicsit untam, kicsiként azt hittem, hogy majd egyből úgy fogok játszani, mint a nagyi, de hát ahhoz azért sokat kell tanulni és legfőképpen gyakorolni.

Évekig tanultam zongorázni, aztán egy idő után abbamaradt a dolog. Közbejött sok mindent. Amikor gimis lettem, elköltöztünk egy másik országba, majd egy év múlva visszaköltöztünk. Közben én próbálkoztam a sportolást is versenyszerűen űzni, de így ez is eléggé nehézkes volt. Eközben a másik nagy szenvedélyem a nyelvtanulás lett, ami rengeteg időmet lekötötte, így végül a zongorázás eléggé háttérbe szorult.

Aztán végre eljutottam életem azon szintjére, amikor már önálló felnőttként éltem, és sikerült úgy beosztanom az időmet, hogy ismételten legyen időm zongoraleckéket venni. Sajnos sokat felejtettem, de idővel sikerült ezeket bepótolni. Az is nagyon motivált, hogy ott volt a nagyim zongorája, amit végül nekem szántak a szüleim, és végre volt egy lakásom, ahol el is tudtam ezt helyezni. És hát véletlenül sem akartam, hogy ott árválkodjon és porosodjon. Néha, amikor időm engedi, akkor otthon magamat szórakoztatom a játékommal. Jól esik a teljes csöndességben otthon végül csak a zongora hangját hallani.

Mivel már kiskorom óta megvolt ez a hatalmas szeretetem a zene felé, a magánéletem is mindig úgy alakult, hogy ebbe az irányba indultam el. Koncertszervező vagyok, munkámból kifolyólag is sokat járok ilyen rendezvényekre, ismerek rengeteg ismert itthoni és nemzetközi zenészt a metál zene színterén, hiszen én ilyen zenén nőttem fel, ez a stílusom, ezt szeretem. Korán sikerült egy egész jó ismeretségi kört kialakítanom, ami miatt pontosan ebben a szférában tudok dolgozni.

Tehát ebből is adódik, hogy rengeteg barátom van ezekből a körökből, arról nem is beszélve, hogy emellett még a zongorázás is ott van az életemben, így aztán tényleg igaz, hogy a zene az életem.